ez a saját apjáról beszél? Mondjuk kötve hiszem, hogy ismerné

Sztop rikórdin... a kurva életbe, én meg soha nem leszek megcsalva (zokogás)

sokat elmond rólad hogy csak ilyen témákról tudsz nyappogni
civilizált emberi viselkedést még hírből sem ismersz te húgyszagú kurva

Lapos a segged.

Vers (AI):
Sötét szobában Alexa fekszik némán,
szeme alatt sötét árnyék, lélegzete szaggatott.
Az éjjeliszekrényen ott a kis fehér isten,
kerek tabletta vigyorog, mint egy hamis, hízelgő barát.
Aztán jön ő – a démon, köd és keserű bor, a szívdobogás
Lám Alprazolám! , de valójában gonosz rémséges kétség!
Karmával simít a beteg homlokán, súg halkan hazudva:
„Csak egy kortyintás, csak add fel! s minden elcsendesül.”
Alexa teste megremeg, hangtalan sikolyra nyílik szája,
a démon belebúvik, mint méreg a vénába, megszállja
Elzsibbad a világ, a falak leomlanak, betemetik
csak a pánik marad, de az is tompán, már csak messziről
Ekkor reped szét a mennyezet, halk aranyfény ömlik,
Jézus áll ott csendben, se angyalok, se mennydörgés.
Csak nézi Alexát, szeme tele fájdalommal, - közbelép!
egy pillanatra letépi a démonról álarcát.
„Látod? – kérdezi szelíden, hangja sírásra hajlik. –
Ez nem béke, csak kihűlt csend, amit a rövid öröm ígér.
A tabletta nem szeret, csak ölel, elkábít, hamis álomban élsz!”
Alexa könyörgő szeme felcsillan: Jézus szeret?
A démon visszamerészkedik, fogát vicsorgatva gúnyolódik tovább,
ujjait Alexa nyakára fonja újra, s most mérgesebben:
„Maradj velem – suttogja –, itt a biztonság, a megszokás”
És Alexa szeme lecsukódik, álom nyeli el meggyötört testét.
Jézus ott marad még egy lélegzetnyi ideig, szomorúan
átszegezett remegő kezét nyújtja, de most még nem érintheti
Csak engedélyre vár
Mert a fény akkor jön el igazán,
amikor valaki végre nem akar többé aludni.
Csak ennyit hagyott hátra, azt az egy józan pillanatot:
Egy fájdalmas felismerést: a hamis isten hazudott
egy szelíd arany-derengést a besötétített szobában,
ami reggelig ott maradt, néma társként a magányban
hátha Alexa egyszer észreveszi, hogy nincs is messze
és végre a szeretet győz és letörli könnyeit ha kérné
bárcsak eljöhetne végre, ahogy már oly régen megígérte

Ha a szàd nem lenne ennyire feltöltve még összekukiznàlak.