Leírás: Hartán, a VIII. Őrült Hajók Versenyének az alkalmából gondoltam egy merészet, és vidám zenebonát kezdtem zengedeztetni a koncertes nagyszínpad hallótávolságának a határa környékén lévő nyaralónk teraszán, némi diszkófény kíséretében. Odabenn, ahol Ládikám és Szatyorfülű a baromságládát bámulgatták bambán (mint mindig), a zenémből szinte semmi sem hallatszott. Az elvetemült sátánfészkek mégis erős késztetést éreztek rá, hogy lelkileg a sárba tiporjanak, és elhallgattassanak. Szatyorfülű megkísérelte hozzám vágni a sörösüveges szatyrát, majd vasszékkel jött nekem. A nem kevésbé agyatlanul tomboló Ládikám pedig a tévé távkapcsolóját használta fegyvernek ellenem, illetve az erősítőcskémre acsarkodott fenyegetően... Végül -- mázlira -- nem lett komolyabb balhé, és még egy ideig szólt a zeném utána.