Eredeti leírás:
Amikor váratlanul benyitottam a vityillóba, arra figyeltem föl, hogy a sarokpolcnál matató Ládikám összerezzent, és kapkodó mozdulattal tolt vissza egy széket a polc mellé. Azt füllentette őzüllöttsége, hogy Fülű gyógyszerét keresi. Ez fölöttébb gyanús lett nekem. A polchoz lépve megcsapta az orromat az általam "kutyustüzesítő folyadéknak" becézett házi diólikőr jellegzetes illata. Egy szempillantás alatt megtaláltam a polc aljánál lévő vadászmesteres palackot, aminek már alig volt az alján pár csepp piácska. Rögtön Szatyorfülűért kiáltottam, aki a panaszom hallatán éktelen haragra gerjedt, és – mint a mellékelt hang- és mozgóképfölvételek mutatják – alaposan kiosztotta a vén szeszszipirtyót... – Az elején azért nem kapcsoltam be a kamerát, nehogy elrontsam vele a pillanat varázsát.
Mind megérik a pénzüket. Az öregek már azért is mert ilyen kölköt neveltek (mindent nem lehet a betegségre fogni). De hogy ez a Gergő mekkora egy spicli, külön ráadás hogy milyen büszke is rá.
16 hozzászólás
Amúgy meg baszd már meg, Fülűkém... Hát hogy beszélsz?! Azért mindennek van határa...
Ha azzal vágott volna vissza, hogy te úgyis hamarabb fogsz megdögleni, hogy esett volna neked?
Elbaszott egy család ez...
Igazi csótány ez a fattyú. Remélem a vén patkányok gyorsan megdöglenek és végre az a fattyú egyedül kín keservesen döglik még egy híd alatt.