Történt, hogy 2024 tavaszán (Szatyorfülűcske prosztatarákos lebetegedettségére való tekintettel) a hartai vityillónk terasztetejének a fenyőtűtől, mohától és egyéb tylummocsoktól történő megtisztítását egy bizonyos Józsi nevű, orgoványi eredetű, amolyan "ezer-Mekk-ezer" mesterre bíztuk, 'kit a könnyelmű és burzsuj szomszédaink ajánlottak jó szívvel. Ez a Józsi egy cingár, aszott, sötétes bőrszínű, sunyi kis öreg figura, aki nem átallott egy alig egyórás munkáért 35 ezer forinttal megrövidíteni minket. Ráadásul még számlát sem adott! Azzal érvelt, hogy a tetőtisztításhoz használt magasnyomású vízspricnit pénzért kölcsönözte, illetve hogy nagyra rúgott az autós útiköltség Hartáig. Fulucke – aki a teraszon lebonyolított fizetés óvatlan pillanatában bambán bámulta a baromságládát odabenn – ettől utólag rettentően kiakadt (mint a mellékelt hangfölvétel mutatja), ám a kissé erjedt erkölcsű Ládikám többnyire Józsit igyekezett mentegetni az ebéddel egybekötött beszélgetés közben... Muris kis hangjáték kerekedett, melynek során egymást is mardosták a frusztrált, besavanyodott szörnyecskék. Megjegyzés: Fülűcske fülbemászó dühöngését korántsem teljes terjedelmében rögzítettem, mert – bizony, bizony – már a könyökömön jön ki.